2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről – I., II., IV. és VIII. könyv legfontosabb változásai
A Parlament 2013. február 11. napján fogadta el a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényt (a továbbiakban: „új Ptk.”), amely – várhatóan – 2014. március 15. napján fog hatályba lépni. A Parlament döntése nyomán a jelenleg hatályos 1959. évi IV. törvényt (a továbbiakban: „régi Ptk.”) több mint ötven év után váltja fel az új, az állampolgárok alapvető vagyoni és személyi viszonyait szabályozó magánjogi törvénykönyv.
Az elfogadás előzményei
Ami az elfogadás előzményeit illeti, a polgári jogi kodifikációs főbizottság 1998-ban kapott megbízást az új Ptk. előkészítésére, a testületet 1999 óta vezeti Vékás Lajos akadémikus. A koncepció 2002 elejére elkészült, ezt követte a törvénykönyv tervezetének elkészítése. 2007-ben a javaslat szövegezését az igazságügyi tárca vette át. A Parlament 2008 őszén kezdte meg a kódex vitáját, és 2009 szeptemberében fogadta el először. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor 2010 áprilisában – néhány nappal az új Ptk. első két könyvének hatálybalépése előtt – alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a kódex hatálybalépéséről szóló törvényt, mert kirívóan rövidnek ítélte a rendelkezésre álló felkészülési időt. Az Országgyűlés ezt követően hatályon kívül helyezte a törvénykönyvet. Az új kódex kodifikálásának irányítását ismét Vékás Lajos vette át, a Parlament pedig a 2012 júliusában előterjesztett javaslatot több ponton megváltoztatta.
Az új Ptk. könyvei a következők:
Első könyv: Bevezető rendelkezések;
Második könyv: Az ember mint jogalany;
Harmadik könyv: A jogi személy;
Negyedik könyv: Családjog;
Ötödik könyv: Dologi jog;
Hatodik könyv: Kötelmi jog;
Hetedik könyv: Öröklési jog; és
Nyolcadik könyv: Záró rendelkezések.
Az elfogadott új Ptk. több jelentős változást tartalmaz az 1959-ben elfogadott, azóta több mint százszor módosított hatályos szabályozáshoz képest. Az új Ptk. a régi kódex hatályos szövegének megközelítőleg a felét őrizte meg, a negyedét korrigálta, ugyanekkora részében viszont lényegileg megváltozott, vagy teljesen új tartalmat kapott. A nyolc könyvből, azon belül csaknem ezerhatszáz paragrafusból álló kódexben helyet kaptak a jelenleg külön törvényben szabályozott társasági jogi és családjogi rendelkezések is
- Bevezető és záró rendelkezések (Első és Nyolcadik könyvek)
Bevezető rendelkezések
Az új Ptk. Első könyve – hasonlóan a hatályos Ptk. első részéhez – a „Bevezető rendelkezések” címet viseli. A magyar polgári jogban hagyományai vannak annak, hogy külön helyet foglaljanak el az olyan általános, alapvető szabályok, amelyek hatnak a szabályozás egészére is. A bevezető rendelkezések ugyanakkor sok esetben számottevő gyakorlati jelentőséggel is bírhatnak.
Elöljáróban megállapítható, hogy az új kódexnek a Bevezető rendelkezésekről szóló Első könyve jóval tömörebb, mint a hatályos (régi) Ptk. vonatkozó fejezete. Az új Ptk. mindösszesen hat paragrafusból álló Első könyvében az alábbi rendelkezések kaptak helyet: 1:1. § „A törvény hatálya”, 1:2. § az „Értelmezési alapelv”, 1:3. § „A jóhiszeműség és tisztesség elve”, 1:4. § „Az elvárható magatartás elve. Felróhatóság”, 1:5. § „A joggal való visszaélés tilalma”, az 1:6. § pedig a „Bírói út” címet viseli.
Hatály: A törvény hatályát érintő legfontosabb – tartalmi – változás az új Ptk. monista (azaz a jogrendszer egységességét előtérbe helyező) jogszemlélethez igazodó szerkezetéből következik. A monista jogfelfogás következményeképpen ugyanis több, eddig a Ptk-n kívül fejlődő magánjogi terület (családjog, vagy a gazdasági társaságokra vonatkozó joganyag) szabályai a kódexben találhatók.
Felróhatóság: A polgári jogi viszonyokban – főszabály szerint – továbbra is úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ezzel összefüggésben fontos változást jelent azonban az, hogy amíg a hatályos Ptk. alapján ez egyben az elvárhatóság minimuma is (ha ettől el kíván térni, akkor ennél csak szigorúbb követelményt támaszthat a hatályos Ptk.), addig az új Ptk. az elvárhatóság tekintetében akár szigorúbb, akár enyhébb követelményt is megfogalmazhat.
Joggal való visszaélés: A jog társadalmi rendeltetésével ellentétes joggyakorlás és a joggal való visszaélés közötti zavaró fogalmi átfedés megszüntetése érdekében az új Ptk. csak részben veszi át a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó hatályos normaszöveget.
Bírói út: A Bevezető rendelkezések közül kimarad a választottbíráskodásra történő utalás, azonban a norma elhagyása nem tekinthető választottbíráskodás-ellenes iránynak. (A rendelkezés elhagyására éppen azért kerülhetett sor, mert a választottbíráskodás mint a bírói út lehetséges alternatívája, mára oly mértékben intézményesült, hogy szükségtelenné vált egy, a választottbíráskodást érintő részletkérdést az új Ptk-ban szabályozni.)
Záró rendelkezések
Az új Ptk. Nyolcadik könyvben helyet kapó Záró rendelkezései az alábbi pontokat érintik: (1) Értelmező rendelkezések; (2) Hatályba lépés és átmeneti rendelkezések; (3) Az Európai Unió jogának való megfelelés. Kiemelendő, hogy az átmeneti rendelkezéseket külön törvény fogja megállapítani
- Az ember mint jogalany (Második könyv)
Fogalmi változás: Elöljáróban megjegyezzük, hogy a személyiségi jog tekintetében az új Ptk. a személyhez fűződő jog helyett a régi magyar magánjog által ismert személyiségi jog elnevezést használja
A cselekvő-képesség korlátozása: A bíróság a jövőben a cselekvőképességet általános jelleggel már nem, hanem csak ügyek meghatározott körében, és meghatározott időre korlátozhatja. A gondnokság alá helyezésnél emellett új feltétel az érintett egyéni körülményeinek, családi és társadalmi kapcsolatainak vizsgálata. (A bíróságnak tehát nemcsak azt kell megvizsgálnia, hogy valaki képes-e önállóan ügyei megfelelő kezelésére, hanem azt is, hogy környezete, családja kínál-e elegendő segítséget ahhoz, hogy el tudjon járni.)
Új jogintézmények: A cselekvőképességgel összefüggésben megjelent néhány – az első tervezethez képest lecsökkent számú – új jogintézmény is:
- A „támogató”kirendelésének lehetősége elsősorban a különböző fogyatékossággal élők jogi szervezetei nemzetközi összefogásának eredményeképpen valósult meg.
- Az „előzetes jognyilatkozat”-tala cselekvőképessége megszűnésének esetéről rendelkezik a nyilatkozattevő. Az előzetes jognyilatkozat jellegében és céljában a végrendelethez hasonlít, ugyanakkor egy olyan nem végrendeleti tartalmú és végrendeleti formájú nyilatkozat, amellyel jogvitákat, vagyonjogi és egyéb kérdéseket lehet előzetesen rendezni.
Sérelemdíj: Az új Ptk. Második könyvének az egyik legfőbb – a vállalkozások mindennapi működésére is hatással bíró – újdonsága a sérelemdíj bevezetése lehet. A sérelemdíj a régi Ptk. alapján megítélhető „nem vagyoni kártérítés” helyét veszi át a személyiségi jogok megsértése esetére (és ezzel párhuzamosan a „nem vagyoni kártérítés” meg is szűnik). Abban az esetben, ha valaki a személyiségi jogokra vonatkozó jogsértést követ el, új szankcióként sérelemdíj megfizetésére is kötelezhető.
A személyiségi jogok – amelyek nemcsak az embert illetik meg, de a jogi személyeket is, amennyiben az a védelem jellegével összefér – körébe tartoznak különösen: (1) a személy hátrányos megkülönböztetésének tilalmához fűződő jog, (2) a becsület és jó hírnév, (3) a személyes adatokhoz való jog és (4) az üzleti titokhoz való jog, ideértve a know-how-t is.
Kiemelendő, hogy a sérelemdíj pusztán a sérelem okozása miatt jár; azaz a sértett félnek nem kell azt igazolnia, hogy a sérelem folytán bármilyen vagyoni vagy egyéb jellegű hátrány érte volna. A sérelemdíjat – tekintettel a jogsértés súlyára, a felróhatóság mértékére és a jogsértésnek a sértettre és a környezetére gyakorolt hatására is – egy összegben kell majd a bíróságnak meghatároznia.
Ami a sérelemdíj gyakorlati jelentőségét illeti: az új Munka Törvénykönyve a Ptk.-t – háttérjogszabályként, külön munkajogi szabály hiányában – a munkaviszonyokra is alkalmazni rendeli. Ilyenformán a sérelemdíj alkalmazása a munkaviszonyok kapcsán is felmerülhet, különös tekintettel a munkavállaló, illetve a munkáltató által a munkaviszonnyal összefüggésben okozott jó hírnév sérelmére, az adatvédelmi jogok sérelmére, az üzleti titokhoz való jog sérelmére, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére is.
III. Családjog (Negyedik könyv)
Az élettársi viszony: Az új Ptk. elfogadása során a legtöbb vitát a családjog, elsősorban pedig az élettársi viszony szabályozása váltotta ki az Országgyűlésben. Az Országgyűlés végül kivette a családjogi fejezetből az élettársi kapcsolat fogalmáról és az élettársak vagyoni viszonyairól szóló rendelkezéseket, így azok átkerültek a szerződéses jogi szabályok közé. Ugyanakkor az élettársi kapcsolatnak továbbra is lesznek családjogi hatásai, de csak akkor, ha az élettársak legalább egy évig tartó kapcsolatából gyermek született.
A fentiek mellett kikerült a polgári jogi kódexből az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatának szabályozása, amiről jelenleg is külön törvény szól.
Házasság és a házasság felbontása: A házasságkötési szándék bejelentése után a jövőben is legalább egy hónap várakozási időnek kell eltelnie a házasság megkötéséig, noha az eredeti javaslat e nélkül is engedte volna a párok egybekelését.
A családjogi könyv újítása a házasságok felbontásának szabályozásával kapcsolatban, hogy a jogviták megegyezésen alapuló rendezése érdekében a szülők közvetítői eljárásra kötelezhetők, aminek a bontópert követő, gyermeket érintő vitás ügyekben lehet szerepe. Emellett – a vagyonjogi viszonyok összetettsége miatt – megváltozik a járulékos kérdések köre is, amelyekről a feleknek a közös megegyezésen alapuló bontás érdekében meg kell egyezniük.
Egyéb újítások: A fentiekben említett változások mellett ezentúl egyszerűbb lesz az apaság vélelmének megdöntése, ha azt a vélelmezett apa, a gyermeket elismerni kívánó férfi és az anya közösen kérik.
A bíróságok szélesebb mérlegelési jogkört kapnak a szülői felügyeleti jogokról való döntésben a szülők különválása esetén.
*
A fenti összefoglaló a figyelemfelkeltést szolgálja és nem tekinthető jogi tanácsadásnak.
Természetesen bármely kérdés esetén készséggel állunk rendelkezésre.
